Az Optinvest filozófiája szerint az örökség nem kompromisszum, hanem lehetőség. A Molnár utcai épület esetében ez különösen komplex feladat volt: egy 19. századi palota és egy későmodern, 1980–90-es évekbeli irodaszárny együttélése eleve feszültséget hordozott. A projekt célja nem az volt, hogy eltüntesse ezt a feszültséget, hanem hogy értelmezze és produktívvá tegye.
A történeti szárnyban a térszervezés, a nyílászárók, a lépcsőház és a részletek műemléki tisztelettel újultak meg, miközben a színhasználat, a belsőépítészet és a bútorozás tudatosan kortárs. A fiatalos, bátor tónusok nem elfedik, hanem kiemelik a historizáló architektúrát.
Ezzel párhuzamosan az 1980–90-es években épült irodai tömb nem bontásra, hanem újragondolásra került. A posztmodern szerkezet megtartása és reinterpretálása ma még ritka, de a Wagner Palota példát mutat arra, hogyan válhat egy „köztes korszak” értékké. A fehér, letisztult terekben az eredeti formák reliefként jelennek meg, miközben a belső udvar urban jungle koncepciója élő, lélegző közösségi térré alakítja a ház szívét.
A projekt egyik kulcseleme az innováció láthatatlan rétege. A teljes gépészeti rendszer modernizálása során gázmentes, hőcserélős megoldás valósult meg, amely hosszú távon fenntartható üzemeltetést tesz lehetővé. A flexibilis alaprajzi struktúra – az ún. „láthatatlan variabilitás” – biztosítja, hogy a terek a bérlői igények változására bontás és radikális átalakítás nélkül reagáljanak.
A Marshmallow, londoni központú, fiatalos tech-cég magyar irodája ideális bérlője volt ennek a gondolkodásnak. Nem csupán beköltözött egy kész épületbe, hanem partnerként vett részt annak finomhangolásában. A projekt így valódi választ ad a megváltozott munkakultúrára: a klasszikus munkaállomások mellett hangsúlyos szerepet kaptak a közösségi zónák, informális találkozópontok, pihenő- és fókuszterek.
A szociális terek minősége kiemelkedő. A fedett belső udvar nem közlekedő, hanem találkozási pont. A kávézóval kiegészített díszlépcsőház, a tetőtéri konyha, a közösségi terek mind azt szolgálják, hogy az iroda ne csak munkahely, hanem mindennapi élménytér legyen.
Design szempontból a Wagner Palota különleges abban, hogy az építészet, a belsőépítészet és a társművészetek egyenrangú szereplők. A monumentális, patinázott liftház nem csupán funkcionális elem, hanem művészeti állítás. A kortárs alkotások nem dekorációk, hanem a tér identitásának részei – ahogy minden Optinvest-palotában, itt is.
Az Év Irodaháza díj nem csupán arról szól, hogy egy épület szép, korszerű vagy jól működik. Arról szól, hogy irányt mutat. A Wagner Palota megmutatja, hogy a városi örökség, a fenntartható technológia és a modern munkakultúra nem egymás ellenfelei, hanem egymást erősítő tényezők.
Az épület tudatos eklektikája – térstratégia, nem stílusgyakorlat
A Wagner Palota egyik legerősebb állítása az, hogy az eklektika nem öncélú formai játék, hanem térhasználati stratégia. Az épület különböző szintjei és traktusai eltérő atmoszférát kínálnak, mégis egységes gondolkodás mentén.
Az alagsori szinten natúr téglafelületekkel és boltozatokkal kialakított közösségi terek kaptak helyet, amelyek tudatosan eltérnek a klasszikus irodai környezettől: informális találkozások, pihenés és közösségi használat tereiként működnek.
Az utcafronti, 19. századi palotaszárnyban a történeti architektúra megőrzése mellett fiatalos, bátor színezés frissíti fel a klasszikus térarányokat, új energiát adva a reprezentatív irodai funkcióknak.
Az épület szíve a fedett átrium, ahol az urban jungle koncepció nem dekorációként, hanem térformáló elemként jelenik meg: a növényzettel átszőtt belső udvar vizuális és szociális fókuszpont, természetes találkozóhely.
Ezzel kontrasztban, a hátsó modern traktusban letisztult, funkcionális munkaállomások biztosítják a koncentrált munkavégzés feltételeit.
A tetőtéri szinten a meglévő faszerkezetek, szarufák exponálásával egy nyitott, egybefüggő tér jött létre, amelynek központi eleme az élménykonyha. Ez a szint egyszerre szolgál közösségi események, informális együttlétek és kreatív munkafolyamatok helyszíneként, lezárva az épület vertikális térélményét.
Ez a rétegzett, tudatosan felépített eklektika teszi a Wagner Palotát valódi, mai értelemben vett irodaházzá: olyan munkahellyé, ahol minden térnek karaktere és funkcionális oka van. A Wagner Palota nem trendet követ, hanem precedenst teremt. Megmutatja, hogyan lehet egy történeti városi épületből, bontás és túlzó gesztusok nélkül, a kortárs munkakultúrára érzékenyen reagáló, hosszú távon működő irodaházat létrehozni. Ezért érdemes Az Év Irodaháza díjra.
Az Optinvest fejlesztőként nem saját irodákat tervez, hanem bérlők számára hoz létre munkahelyeket. Minden egyes irodaprojektünk alapelve azonban az, hogy úgy gondolkodunk, tervezünk és építünk, mintha azt saját használatra készítenénk.

PYXIS NAUTICA
Tótszabó Tamás
Kis Ferenc
Tibai Frida
Ádám Blanka