Az amerikai szoftverfejlesztő cég a Dealogic új, budapesti irodájának tervezését a mobilitás és a dinamikus fejlődés ihlette; vizuális nyelvre lefordítva a cég irodáját egy nyüzsgő és innovatív világváros funkcióit képezi le. Így született meg a Dealogic City a Nyugati téren az Eiffel Square irodaház első emeletén, 1400 négyzetméteren, 2016 április és október között 156 fő részére.
A Dealogic City, hasonlóan bármelyik ezerarcú nagyvároshoz, soha nem alszik és bőséges programot kínál, így mindenki megtalálhatja benne törzshelyét. Van itt könyvtár; ahol süppedős fotel, olvasókuckó, bátrabbaknak három méter magasban kifeszített 'olvasóháló', és gazdag szakkönyvválaszték kínál intellektuális élvezeteket. Van éjszakai negyed – Downtown- ahol mindig pezseg az élet a bárpult körül és a beszélgető bokszokban. Kikötő óceánjáróval, konténerre emlékeztető tárgyalókkal, ipari negyed tárgyalónak kialakított óriáskéménnyel.
A Dealogic Cityben van továbbá tágas zöld közpark vándorcirkusszal, színes ülőpárnákkal és fagylaltos kocsival, közterén pedig transzparens városháza, amely az itt dolgozók közkedvelt gyülekezőhelye. Mögötte pedig felsejlik a Nyugati Pályaudvar múlt századot idéző lenyűgöző oldalhajója.
A tervezők személyes kedvence és az iroda legmeghökkentőbb szerzete, a gyümölcspiac tér mellett elnyújtózó villamos szerelvény; az iroda óriás nappalija és társasjáték tere. Az átalakított villamos korábban 50 évig szolgálta nagyvárosok lüktető tömegközlekedését. Nyugdíjba vonulása után ebben az irodában képviseli tovább a forgalmat, miközben hófehérbe burkolózva nyúlik végig az irodában, ezzel kényelmes nappali teret biztosítva a dolgozóknak. Egyfajta kreatív tárgyalóként, pihenőhelyként vagy akár az eredeti, felújított bútoraival mobil munkaállomásként is használható.
Manapság életünk meghatározó részét a munkahelyünkön töltjük, ezért a legkevesebb, hogy az itt eltöltött idő minőségivé válhasson. Megragadva a megrendelői nyitottságot, a tervezők célja az volt, hogy olyan játszóteret tervezzenek, ahol az emberek olykor el is felejthetik, hogy épp dolgoznak valamint segítse a toborzást és a munkaerő megtartást. Miért ne lehetne egy munkahely második otthonunk, a munkaállomások lehangoló, hosszú sora helyett váratlan ötletekre, találkozásokra inspiráló közösségi tér? Miért ne lehetne úgy közösségi, hogy mindemellett a kikapcsolódás, feltöltődés és az elmélyült munka számtalan módját kínálja egyszerre? Egy olyan hely, amit úgy akarunk birtokba venni, ahogy annak idején gyerekkorunkban a játszóteret.