Az évtizedes múltra visszatekintő pécsi vállalkozásban egy világviszonylatban is kiemelkedő dán óriáscég látott fantáziát. Hosszasan keresték a megfelelő helyszínt, amely egyrészt könnyen megközelíthető és nagyfokú átláthatóságot biztosít, ugyanakkor további fejlesztési lehetőségeket rejt magában. Olyan épületre volt szükségük, amelyre mind ők mind az abban dolgozó tehetséges kutatómérnökök büszkék lehetnek és lesznek.
Különleges munkakörnyezetet kellett teremtenünk, amely megállná a helyét Európa bármely pontján: letisztult formavilág, minőségi anyagok kombinációjával.
Az első pillanattól kezdve az volt a cél, hogy az ország bármely területéről ide tudjuk csábítani a tehetséges kutatókat, amihez sok minden más mellett különleges, jövőbe mutató munkakörnyezetre van szükség. Az épület funkcióját tekintve alapvetően Kutató-fejlesztő központ és irodaház. Ez a kettős funkció különleges feladatot rótt az építészre: megfelelni a funkcionális igényeknek, miközben a szó nemes értelmében minőségi középületet kellett alkotni.
A vegyes környezeti-, város-szöveti adottságok és a fő közlekedési út menti fekvése miatt domináns, karakteres, de mégsem tolakodó épületet szerettünk volna tervezni. Úgy gondoltuk az antracit szín kellő visszafogottságot kölcsönöz.
Igyekeztünk ezzel feloldani azt a kettősséget, miszerint egyik oldalról négysávos főút mellett helyezkedik el - aminek déli oldalán ipari létesítmények, áruházak sorakoznak -, ezzel szemben az út északi felén sor-, és családi házas lakóövezet van.
E kettősség vezetett oda, hogy egy méreteiben és forma világában a funkcióhoz illő egyszerű, letisztult, arányaiban szép “dobozt” hozzunk létre, melynek homlokzati részleteit kifinomult eszközök tarkítják.
Az emeleti szintre monitorként kerültek a legdominánsabb karakter elemeket jelentő narancssárga keretek, messziről sugározva a középület jelleget. Célunk volt az esti sötétségben a színe által eltüntetni az épületet, ezzel szemben a belső tér különlegességét kiemelni a monitorok segítségével.
A tömb úszik a telken, semmilyen kerítés, illetve környezeti elem nem került mellé, mutatva a nyitott szellemiséget, erősítve a közterületi jelleget.
A Kutatóközpont a maga nemes egyszerűségével, tömege és színvilága folytán pozitívan meghatározó térelemként uralja a környezetét.
A tervezési megbízás során különösen fontosnak tartottuk a megfelelő és ismert alapelvek mentén a (nem szokványos) városszéli szövetben történő építészeti, arculati- vizuális illesztést. Szerettünk volna megfelelni a megrendelői igénynek, miszerint funkcionálisan letisztult, szerkezetileg áttekinthető, formavilágát tekintve egyszerű, mégis nagyvonalú és különleges épületet alkossunk.
Az alaprajzi szerkesztés és tömeg, valamint homlokzat képzés jelentette a funkcionális és szerkezeti tisztaság zálogát, amely gazdasági és esztétikai szempontokat is előtérbe helyezett.
Szerettük volna, hogy a megrendelő azonosulni tudjon azon építészeti szellemmel, miszerint a funkció, esztétika és a gazdaságosság hármasa harmonikusan teljesül, ezért a környezet rendezést, az anyaghasználatot épületen belül és kívül egyaránt magas minőségben, kellő odafigyeléssel igyekeztük megoldani. Ez az összhang teremti meg a különleges atmoszféráját a Soft Flow Kutatóközpontnak.
A kettős funkcióból adódik, hogy az ipari épület logikus raszterbe illesztett szerkesztettsége mellett félúton van egy középületi elegancia irányába.
A földszinti helyiségek - túl a fogadó téren-, kutató egységekre és ahhoz szükséges kiszolgáló terekre osztják az alaprajzot. Az emelet a szellemi állomány számára biztosít irodákat, open-office jellegű terekkel, chatboxokkal elszeparálva a tárgyalóktól.