A tervezési koncepció az "entrópia" fogalmából ered – egy rendszer rendezettségének mérőszáma, ahol a rendszer mindig az egyensúlyi állapot elérésére törekszik. Az egyes emeleteken belüli közlekedést szalagként használták, amely egyensúlyt teremtett a különböző funkciók között, amelyek mind az épület magját, mind pedig a függönyüveg peremét ölelték körbe.
A görbe és ortogonális építészeti nyelvezeteket a folyosók kialakítása, világítása és anyaghasználata kötötte össze – stabilizáló tényezőként működve ezen építészeti elemek között. Az egyes funkciók elkülönítve, majd egységesítve jelennek meg az emeleteken, egybefűzve a nyilvános és privát pillanatokat egy olyan campusba, amely tükrözi a vállalat identitását: egy platform, amely minden szegletet összeköt, bárhol is legyenek.
Ezt az egységesítő megközelítést tovább hangsúlyozza a meglévő építészeti struktúra – az épület által biztosított több emelet magas átrium –, valamint az újonnan hozzáadott elemek.
Ez a projekt méretét és alkalmazkodóképességét tekintve az elsők között van a poszt-Covid munkakörnyezetek között. A hibrid munkahelyek állandó részévé váltak a tervezési párbeszédnek, és a campus kiemelkedően rugalmas és alkalmazkodó munkakörnyezetet biztosít az alkalmazottak számára, miközben rendkívül magas tervezési szabványoknak felel meg. Az anyaghasználat és a funkcionalitás harmóniában működik, hogy egy olyan campust hozzanak létre, amely egyszerre néz ki jól és működik hatékonyan, mindezt felesleges túlzások nélkül.
A campus egyszerű módon sugározza magabiztosságát, összhangot teremtve a meglévő építészeti elemekkel, miközben domináns színpalettájával mégis megkülönbözteti magát. A projekt végül képes volt alkalmazkodni az új munkakörnyezeti paradigmához, miközben megőrizte a funkcionalitás, az esztétika, a technológia és a gazdaságosság fontosságát.
Roy David és Tani Sevy