MEGTALÁLT KINCS AZ IRÁNYI UTCÁBAN

AZ IRÁNYI PALOTA, avagy a PUBLICIS HOUSE

“Belváros, 2018. nyara, motorral érkeztem az V. kerületben az Irányi utca 17. szám alá. Feri, a tulajdonos mutatta meg az épületet. A később fellelt zárókő tanúsága szerint 1898. április 11. napján készült el az épület, az egykori Sas és Körház Rt. székháza: impozáns csarnok, előtér, bálterem, étterem, pompa és fényűzés… lehetett egykor. A motorozásom pillanatában semmi sem emlékeztetett erre: lakatolt bejárati kapu, poros előtér, eltulajdonított csillárok, pergő vakolat, csöpögő mennyezet, beomlott bálterem... de tudtam: mohos falak közt ez egy büszke omladék, dolgom van vele. Így történt, hogy egy tökéletlen épületet vásárolok meg 2018. nyarán. Rövid egyeztetést követően megkaptam a korábbi terveket szállodára, luxus lakásokra, közhasznú múzeumra…de rögvest tudtam, hogy ebből a torzóból iroda lesz és nem is akármilyen!“ Dobos Máté Ede, Optinvest Zrt., tulajdonos

1895-ben Steinhardt Antal és Láng Adolf tervezte az épületet, alapvetően a Saskör (amely az 1870-es évek előtt még afféle a szabadságharc emlékét ápoló, titkos ellenzéki társaság volt, majd Budapest létrejötte után várospolitikával aktívan foglalkozó, befolyásos csoporttá vált) főhadiszállása volt, de vegyes funkcióra szánták: a pincét és a földszint Irányi utca felőli traktusát egy vendéglő, a földszint udvari traktusait, továbbá a félemelet és az első emelet jelentős részét a Saskör használta, a másodikon és a harmadikon bérlakásokat alakítottak ki. Az U alakú tömeget formázó Irányi Palota belső udvarát a félemelet magasságáig részben lefedték, üvegkupolákkal törték át a félemeleti és a földszinti födémek síkját, így jutott fény az udvari terekbe. A Saskör fokozatosan veszített a jelentőségéből, már nem tudta finanszírozni a működtetést, így az épület az 1920-as évek közepén a Budapesti Építőmesterek Ipartestületéhez került.

Lesújtó állapotban találtunk az épületre 2018-ban: a bálterem tíz éve ázott, a toldozott-foldozott ház már túl volt egy meghiúsult bontáson, így posztmodern hotel sem került a helyére.

Az utcafronti gerinc megtartása mellett, a korábbi tető bontása után 5. és 6. emeleti ráépítés készült a szabályozás engedte kereteken belül. A belső udvari keskeny függőfolyosók szélesebb, üvegkorláttal felszerelt konzolos folyosókat kaptak. Az épület hátuljához épített toldalékokat elbontottuk, ezzel felszabadítva a báltermet és visszanyerve az épülettömeg szabályosságát. Az átépítések során „összekuszálódó” belső udvari homlokzat nyílásraszterét egységesítettük és ehhez igazítottuk az új szint nyílásrendjét is. Az egykori elbontott, üvegtéglára cserélt, végül lebetonozott üvegkupolát kortárs eszközökkel adtuk vissza az épületnek: járható üvegfödémként, alatta födémátöréssel létrehozott átriummal, vagány aranykorláttal. Elbontottuk az épület udvarába állított „bányaliftet”, majd az alaprajz szempontjából a legjobb helyen, a főbejárattól jobbra új liftet műtöttünk az épületbe.

Mindezen durva építészeti beavatkozások mellett az épületen belül finom belsőépítészeti játék zajlott. A kintsugi- elvet (arany-tapasztás, a középkori japán fazekasság vívmánya a törött edények megragasztására) követve a meglévő-megmaradó szerkezetek és a vadonatújak találkozását egyfajta mementóként megjelenítettük az utókornak. A "kintsugi" megjelenik az aranyszínű padlóburkolat-elválasztó profilban, de valódi aranyszínű habarcsként is, és összekacsint az egyéb arany részletekkel (kilincsek, kézszárító gépek, lámpák). Minden szinthez finom pasztellszíneket rendeltünk, melyek megjelennek a folyosó falfelületein és a padlószőnyegen. Ezek a színek – a fehér vakolt felületekkel, a fekete minimalista lámpákkal és az üvegfalakkal együtt – összjátékot kezdeményeznek a rusztikusan hagyott monolit vasbeton, tégla- és poroszsüveg-felületekkel.

Ugyancsak láthatóvá tettük a tömör, nagyméretű téglával falazott épület acélgerendás, poroszsüveg- boltozatos födémjeit. A historizáló részleteket festő- és szobrászrestaurátorok rekonstruálták, de ők sem a megszokott sémák szerint. A bálterem sárgára-rózsaszínre torzult belső terét újragondolták a halvány pisztácia két árnyalatával, fehérrel és az eredetinél diszkrétebben visszakerülő aranyozással.

A főhomlokzaton is helyreállt a rend: visszakerült a jobb oldali egykori étterembejárat felett megsemmisült nyíláskeretező tagozat. A megmentett és az új látogatók számára felmutatott műemléki értékek mellett gépészetileg egy mindenestül a 21. századi épület született, hőszivattyús hűtés-fűtéssel, komfortszellőzéssel, lépcsőházi hő- és füstelvezető rendszerrel, LED-világítással.

A Publicis House (Irányi Palota) az Octogon magazin címplapjára került januárban, valamint 2021. novemberében megnyerte Az Év Homlokzata Díjat műemlék kategóirában.