A DekoRatio kúlos irodájában jártunk a Rózsa utcában

A DekoRatio Branding és Design Studio egy hangulatos kétszintes bérházban rendezkedett be a Rózsa utcában, ahol szinte az egész földszintet birtokba vették. Minden egyes sarokban és falfelületen elfog minket a wow-érzés, igazi ötletcunami fogad minket.

A DekoRatio profiljának megfelelően egy igazán különleges irodában rendezkedett be, hiszen a Rózsa utcában, közel a Király utcához egy hangulatos, kétszintes, családias bérházban alakították ki irodájukat és műhelyüket. Az utcafrontra nyíló bejárat mintha egy békebeli üzletbe vezetne, azonban nem egy fűszerkereskedésbe csöppenünk, hanem a 21. század kúlos, hipszteres fílingje ragad meg minket. Ráadásul a recepciós-fogadó tér az üvegfallal elválasztott kis tárgyalóval együtt csak a jéghegy csúcsa, hiszen a DekoRatio nem csak a közel 100 m2-es irodáját rendezte be, hanem a gyártóműhely és a grafikai stúdió is itt kapott helyet az épület hátsó traktusában, amelyek a belső udvarból nyílnak.

Kremmer Péter alapító és brandstratéga elmondta, miközben körbejártuk az újjávarázsolt munkahelyet, hogy a 2003-ban alapított cég a kezdetekben reklámdekorációs kivitelezéssel foglalkozott, majd fokozatosan bővítve a tevékenységi körüket, 2013-ban újrapozícionálták magukat, és immár deklaráltan branding és design studio-ként működnek. Ezzel párhuzamosan 2007-ben kerültek a Rózsa utcába, ahol az utcafronti iroda mellett az udvar felé is terjeszkedtek.

De térjünk vissza a bejárathoz, hiszen már a fogadó térben látjuk, hogy egy igazi, lendületes, transzparens és légies irodában járunk, ahol rögtön turbósebességbe kapcsolunk képletesen, hiszen egy hatalmas WOW felirat fogad bennünket, jelezve ezzel, hogy itt az érzékszerveinket megdolgozó és lenyűgöző képi hatások és megoldások következnek. A munkahely belső tereibe egy olyan folyosón keresztül jutunk el, amely mintha folyamatos mozgásban lenne, mintha a turbulencia be akarná szippantani a betérő ügyfeleket és a kollégákat. Ez a folyosó az út elejét jelenti, amin végig kell járni, vagyis a gyakorlatba átültetve a munkatársak az ügyfelekkel közösen megvalósítják az adott projektet.

Az iroda egy dizájnkiállításnak is beillik, ahol a kínált termékek és a know how nem marad rejtve. Jobbra találjuk a projektmenedzserek munkaállomásait, majd tovább haladva eljutunk a könyvtárba, azaz a társalgóba, ahol a falon található dekorelemek, tipoképek, és különböző stílusú ülőbútorok között úgy érezhetjük magunkat, mintha egy dizájnos romkocsmában lennénk, ahol a brainstorming és a munka baráti beszélgetéssé szelídül, így a családias és otthonos légkörben a kreativitás megfelelő inspirációval társul. Kremmer Péter hozzátette, hogy a grafikai és irodatervezésben művészeti igazgatóként Kiss Miklós vállalt oroszlánszerepet, de a grafikusi szoba és a gyártó műhely kialakításához a kollégák közül is mindenki hozzátette a maga ötletét.

A társalgóból egy tolóajtó vezet a nagy tárgyalóba, amely maga a nagybetűs bemutatóterem, ahol a falakon szintén olyan installációk találhatók, amelyek ötleteket adhatnak az ügyfeleknek, illetve megmutatják, hogy mire képes a kreatív ipar. A falakon elhelyezett installációk, grafikák mind-mind a brandépítés részei, hiszen manapság az egyik legfontosabb trend, hogy a cég irodája egyben márkatörténet is legyen, főként úgy, hogy maga a cég is ezzel foglalkozik. A festővásznakon grafikai minták jelennek meg, amelyek a falakat ékesítik, az asztalt pedig köralakban a teljes színskála borítja: a szavak helyett a látvány mindent elárul. A már említett tolóajtó a fali feliratot „hekkeli meg”, hiszen ha zárva van az ajtó, akkor a „Believe in better”-t olvashatjuk, ha meg nyitva van akkor a „Believe in beer” jelenik meg. Az már csak hab a tortán, hogy a szervert rejtő kis fali szekrényt farmeranyaggal borították be.

Ha kilépünk a hangulatos belső udvarra, akkor jobb oldalt a gyártó műhelybe jutunk, míg szemben rézsút pedig a grafikus munkatársak felségterülete tárul fel. Ez utóbbi 50 négyzetméteres teret tökéletesen kihasználták, hiszen a munkahely kétharmada egyterű irodaként funkcionál, amelynek kvázi metszéspontjában található a közösségi tér, ahol ülőgarnitúra szolgálja a kommunikációt és az interakciót, miközben a játékot és relaxációt egy lengedező hinta szimbolizálja.

Az utcafronti iroda összességében nem csak a dizájniroda jellemzőit mutatja, hanem indusztriális hatásokat is megfigyelhetünk. Az egymáshoz kapcsolódó szürke-fehér színkombináció az elmélet (tervezés) és a gyakorlat (gyártás) kettőségét és egységét jelzi, sőt, még a jin és jang is feltűnhet ebben a konstellációban. Az alaprajz ugyan egy téglalap formát mutat, azonban a helyiségek mintha egy képzeletbeli láncra lennének felfűzve, egymást követik, miközben jobbra-balra kanyargunk a munkahelyen.

Ez a kialakítási struktúra egyrészt fenntartja a látogató érdeklődését, másrészt egyedivé teszi a helyet, folyton meglepetést okoz a szemlélőnek, harmadrészt pedig fluid érzést kelt: mintha egymásba folynának a terek, nincs semmi sem lezárva, a részek stílszerűen egyetlen brandben egyesülnek. Ez a fajta struktúra jelzi a cég működését is: a kollégák bárhol ülhetnek és ötletelhetnek, minden pillanatban kipattanhat egy ötlet a munkatársak agyából, az inspirációs légkör és a szabadság érzete mindezt támogatja. A DekoRatio abban különbözik a piac többi szereplőjétől, hogy nem csak tervezéssel foglalkozik, hanem gyártással is, ráadásul e két tevékenységet integráltan képes elvégezni, hiszen egyetlen lokációban található minden divíziójuk.

A DekoRatio irodája és műhelye az idei Design Hét keretében szeptember 28-án látogatható.

Képek: Jaksa Bálint, Kevin Harald Campean

 


Hozzászólások