A Cheppers lakásirodájában jártunk a Szent István körúton

A Cheppers nemrég alakította ki 250 m2-es új irodáját a Szent István körút egyik patinás bérházában, és máris bővülnek. A századfordulós hangulatot az ipari fílinggel vegyítették, így a Térkultúra boszorkánykonyhája izgalmas enteriőrt alkotott.

Mindig nagy kihívás egy patinás, régi, némileg megkopott bérházban kialakítani egy irodát, hiszen amíg a modern irodaházak fő profilja, hogy munkahelyeket fogadjanak be, addig a bérházakban a lakófunkció dominál. Ráadásul ezeknek a lakóépületeknek a jelentős része meglehetősen rossz műszaki és fizikai állapotban van, amely igazi kihívás elé állítja az irodában gondolkodókat. Egyrészt újjá kell varázsolni az ingatlant, másrészt az adott cégre jellemző arculatot és esztétikai igényességet kell megteremteni a belsőépítészet mai eszközeivel, miközben a technológiai eszközállományt is telepíteni kell.

A webes szolgáltatások és honlapok fejlesztésével foglalkozó Cheppers rohamtempóban fejlődik, 2015-ben megduplázódott a munkatársai száma, ezért a növekvő igényeinek megfelelően nagyobb irodába költözött. Mivel korábban is a belváros frekventált helyszínein béreltek irodát (pl. a Dessewffy utca), ezért most is központi lokációban gondolkodtak, továbbá nem szerettek volna irodaházba költözni, ragaszkodtak Budapest patinás városszövetéhez, ahol saját képükre formálhatják a munkahelyüket. Így találtak rá a Szent István körúton a Vígszínház szomszédságában egy régi szép bérházra, ahol most 250 m2-nyi teret rendeztek be maguknak, de a szomszédos, csaknem ugyanekkora ingatlan felújítása is folyamatban van.

Természetesen a kialakítást meghatározták az ingatlan adottságai, így a felújított rész körbejárható, kissé zegzugos részekkel kiegészülve, ekképpen a régi nagypolgári lakásokra emlékeztet, miközben számos kivehető válaszfaltól megszabadultak, így szellőssebbé és nyitottabbá vált a tér. Az indusztriális fíling meghatározó esztétikai élmény, hiszen a nyers téglafal borítást társították a boltívekkel, olajos hordókba ültetett növényekkel, gyártócsarnok lámpákkal és öltözőszekrényekkel. Mindezek a fekete-fehér uralkodó színpárossal kiegészítve igazán ütős enteriőrt alkotnak, sőt, az álmennyezeten a fekete-fehér formákat zöld négyzetekkel egészítették ki, mintha a legendás Égig érő Fű c. ifjúsági film öreg parkmesterének panaszára reagáltak volna a tervezők: „csak az a szép zöld gyep, az fog hiányozni”.

Több szobában alakította ki egyterű irodákat, vezetői szobát, tárgyalókat, a falon felbukkan a „Do or do not, there is no try” szlogen is, miközben egy dizájnbútorokkal berendezett közösségi szigetet helyeztek el az iroda központi helyiségében (irodabútoros: Kaári Attila és Rakita Károly). Az egyik tárgyaló-társalgó kicsit egy romkocsmára hajaz a padokkal és változatos színű székekkel, valamint a fekete írható fallal, amely megint csak az ipari atmoszféra jegyeit erősíti. Hannus Tamás tervező, a Térkultúra munkatársa ügyelt arra is, hogy a közös terek mellett elvonulásra is lehetőségük legyen a kollégáknak (pl. nyitott telefonkuckó). Spontán megoldásoknak tűnő berendezési tárgyak, művészeti installációk is helyet kaptak, amelyek valójában tudatos tervezés eredményei, mégis a természetességet erősítik. Így valahol a közparkokban régebben népszerű sárga kerti pad kapott helyet, máshol babzsákok színesítik a teret.

Összességében egy igazi csapatmunka eredményét láthatjuk, ahol a munkatársak véleményét kikérve egy igazi ötletparádé valósult meg, miközben a funkcionalitás sem szorult háttérbe, noha egy nagypolgári lakásbelsőben mindezeket a szempontokat összhangba hozni igazi művészet.


Hozzászólások